A város idén a „dr. Milosevits Péterné Budakalász Közoktatásáért” díjat érdemeinek elismeréséért Fazekas Borbálának, a Kós Károly Művelődési Ház és Könyvtár könyvtárvezetőjének adományozta, aki 1984 óta töretlen lelkesedéssel, változó feltételek közepette könyvtárosként és vezetőként szolgálja Budakalász közművelődését. Egész munkásságát elhívatottság jellemzi, mindennapi életében és gondolatainak középpontjában az olvasók szolgálata áll, folyamatosan és kitartóan megtesz mindent annak érdekében, hogy a könyvtári szolgáltatás maradéktalanul működhessen. Küldetése, hogy a legkisebbekkel is megismertesse az olvasás szeretetét. Borbála az elmúlt 37 esztendőben rengeteget tett a település közművelődéséért, az olvasóvá nevelésért, emellett tartalmas könyvtárat hozott létre. A díjátadót követően pályájáról és szakmai kihívásokról beszélgettünk.
- Személyes élményem veled kapcsolatban, amikor kislányként nagymamám átküldött az – akkor még a Pomázi úton működő – könyvtárba. Féltem, hogyan fogom kiválasztani, amire vágyik a több ezernyi könyv közül. Elhessegette aggodalmaimat azzal, hogy a könyvtáros Bori néni tudja, mi az ő ízlése. Így is lett! Mama lett a leglelkesebb Daniel Steel rajongó akkoriban a faluban, kilószám hordtam neki a könyveket, hála neked. És most itt ülhetek veled szemben és beszélgethetünk ennyi év távlatából. Többek közt az is mindig érdekelt, hogyan találtál rá erre az életútra?
- Két meghatározó momentumról tudok beszámolni könyvtárossá válásom folyamatában. Az egyik az az pillanat, amikor ötéves koromban szüleim beírattak a Szabó Ervin Könyvtár közeli fiókintézményébe. A hely annyira megragadott, hogy azonnal faggatni kezdtem a könyvtárost. Nem véletlen, hogy később ott kezdtem pályámat és onnan kerültem 1984-ben Budakalászra, ideiglenes helyettesként egy évre. A másik élményem az Óvakodj a törpétől című film volt, amelyben Goldie Hawn játszotta a könyvtárost és egy izgalmas jelenetben a polcok között folyt az üldözés. Micsoda nő, micsoda izgalmak, ott a helyem! – gondoltam. És bár akciófilmes futamokról nem tudok beszámolni, de azt, hogy minden napom tele van izgalommal, elhihetik!
- Hogyan alakult ki az irodalom iránti vonzódásod? Mit jelentett számodra könyvek közti tölteni több évtizedet?
- Saját magam könyvekből tanultam meg kutyát, gyereket nevelni, házat építeni, a könyvek segítettek bánatomban és osztoztak örömeimben. A könyvtár soha nem csupán kötetekkel zsúfolt polcokat jelentett, számomra érezhetően jelen van Tolsztoj, Hrabal, Murakami, Márai, Szabó Lőrinc, sőt Beethoven is. Rendkívül izgalmas társaság, mindig öröm velük együtt lenni. Könyvekre pedig egész életünk során szükségünk van.
- Hogyan látod, milyen szakmai kihívásokat tartogat a jövő?A korábbi években a könyvtáros fő feladata az volt, hogy tudatosítása, minden információ mindenki számára alapvető jog és elérhető kell, hogy legyen. Manapság, amikor kéretlenül zúdul ránk minden, abban kell segítenünk, hogy a korrekt, helytálló ismeretanyag jusson el a felhasználóhoz. A könyvtárosnak nem egyszerűen kiszolgálnia kell az igényeket, hanem elébe kell mennie. Az évek alatt megtapasztaltam a könyvekhez és így a könyvtárakhoz is fűződő megváltozott kapcsolatunkat. Átalakult, ez természetes. A könyvtár egy állandóan változó, élő organizmus, folyamatosan kezelt válogatott gyűjtemény, nem könyvek halmaza, főleg nem poros raktár. Lépést kell tartanunk a megváltozott társadalmi igényekkel. Manapság egyre inkább közösségi terekre van szükségünk, ahol találkozni lehet, ahol együtt lehetünk, miközben megtalálhatjuk a számunkra szükséges tevékenységek helyszínét. Ezt felismerve Nyugat-Európában hatalmas épületeket építenek, ahol az egyik emelet a könyvtár, a többin játszóház, étterem, kávézó, mozi található, de mosni, varrni, fénymásolni, nyomtatni is lehet. Szóval a könyvtár egy rendkívül izgalmas hely!
- Mit jelent számodra Budakalászon dolgozni?
- A fővárosból érkezve összetartozás érzést tapasztaltam és mély emberi kapcsolódásokat a könyvtárban és bármerre járva a településen. Ez számomra az elmúlt négy évtizedben mit sem halványult, inkább erősödött. Sz.Sz. A cikk a Budakalászi Hírmondó júliusi-augusztusi számában jelent meg.
