Benkó Attila és a Kós Károly Művelődési Ház és Könyvtár munkatársai nyerték el a Budakalászért emlékérmet 2021-ben. Benkó Attila tíz éve vezetője a Faluháznak. Rosta Gábor interjúja következik, amely a Budakalászi Hírmondó novemberi számában jelent meg.
- Mit jelent neked a Faluház?
- A Faluház olyan, mint az ötödik gyerekem, azért tekintem saját gyerekemnek, mert amikor ide kerültem, Csipkerózsika álmát aludta az intézmény, nem volt meg a csapat, üres álláshelyek voltak, kevés eseményt szervezett a Művelődési Ház. Az első dolgom volt, hogy felépítsem a „kis családot” magam mellé, azt a 19 embert, akivel együtt működtetjük a Faluházat. Már az elején kitűztem rövid, közép és hosszú távú célokat, ki kellett alakítani a csapatot, maga a ház állaga és környezete is hagyott némi kívánni valót maga után.
- Mikor épült az épület?
- A lenti nagyterem, az nagyon régi, az a Lenfonó gyárnak volt a kultúrterme, aztán 1996-ban nyitotta meg kapuit a kultúrterem köré épített épület, a ma ismert Faluház. Az alapokról kellett elkezdeni a közösségépítést, a programok szerevezését, megtalálni azt a filozófiát, amiben tudunk működni.
- Az elmúlt 10 évben hova jutott a Faluház, mit jelent ma a Faluház Budakalászon?
- Budakalászon mindenki ismer minket, ezen felül a Pilis-Dunakanyari kistérségben vezető szerepünk van a közművelődésben. Bekerültünk az ajánlott gyakorlóhelyek közé, a főiskoláknál, egyetemeknél, mi vagyunk a „jó gyakorlat”, felkértek tanítani, tudnak rólunk, elismerik a munkánkat. Amikor elmegyek egy konferenciára, Budakalászt és a Faluházat mindenki ismeri.
- Lehet ezt számszerűsíteni? Hány program van egy évben? Hány vendéget fogadtok?
- A vendégszámunk jóval százezer fölött van, az állandó programokkal és a rendezvényekkel együtt. Nagyon sok a program, például egy héten az állandó foglalkozások száma az jóval hatvan fölött van, több száz rendezvény egy évben, saját rendezvények és külsősök is. Mi nagyon sokat vagyunk nyitva, nyáron is végig működünk, az év során 350 napot nyitva van a Faluház.
- A sok év alatt, a sok program közül, volt-e valami nagyon érdekes, amire különös szeretettel emlékszel vissza?
- Nagyon sok szép emlékem van, de az mindig külön érdekes, ha távolról jönnek hozzánk. Egyszer szólt a munkatárs a portáról, hogy valaki oroszul beszél a telefonban és nem ért semmit. Nekem van oroszból idegenvezetői vizsgám, így előszedtem a maradék orosz tudásomat. A telefon túloldalán valóban egy orosz hölgy volt, aki Moszkvából szeretett volna jönni a KISS Forever Band koncertre és kérte, hogy tegyünk félre neki két jegyet. Először azt hittem, hogy valaki telefon betyárkodik, de a koncert estéjén, tényleg megjelent a hölgy a lányával, elegánsan felöltözve és mondta, hogy megjöttek Moszkvából. Jó érzés volt abba belegondolni, hogy most akkor itt vannak ketten ilyen távolságból a koncerten, a Kós Károly Művelődési Házban, Budakalászon.
- Hova tud fejlődni az Faluház?
- Még tud fejlődni az intézmény, a várossal együtt. A Faluházat egy kicsit tágabban értelmezem. Például az épülettel kapcsolatban még sok mindent meg kell csinálni, az energetikáját rendbe kell hozni, a kertben a sportpálya is elavult már, a világítással is kezdeni kell valamit. Ezek a technikai dolgok. A szakmai résznél, a könyvtár helyzetét mindenképpen rendezni kell, mert kicsi és kevesen vagyunk, miközben nagyon nagy az igény. Most nyáron is közel százan beiratkoztak ebbe a kicsi könyvtárba; ez nagyon szép visszajelzés. Állandóan frissítjük a könyvállományt, jött olyan visszajelzés, hogy a tíz legfrissebb könyvből a látogató hetet megtalált. Szerintem nagyon kéne egy helytörténeti gyűjtemény, amit a közművelődésbe kellene becsatornázni. Ennek is kéne egy méltó hely. Én ide venném a turisztikát is, Budakalász nagyon jó adottságú, sok a látogató, jó lenne egy turisztikai pontot létrehozni, amely információkat ad, hogy hol érdemes megszállni, hol érdemes ebédelni, mik a látnivalók. A nagy kitörési pont nekünk az lenne, ha a Lenfonó sorsa rendeződne, mert akkor meg lehetne nyitni arra a teret, ami sokkal több lehetőséget adna, például a raktározási gondjaikat meg tudnánk oldani, tudnánk plusz épülettel bővülni, több programot tudnánk befogadni. Van ott egy épület, amely a megfelelő felújítás után egy tökéletes koncerthely és galéria lehetne. Ezzel párhuzamosan jó lenne a zeneiskola sorsát is rendezni, mert ők nagyon sokat próbálnak nálunk, itt tartják a koncertjeiket, nagyon nagy teremkapacitást leköt, igazából térítésmentesen.
- Biztos tudod már, hogy kitüntetnek. Mit köszönhetsz a munkatársaknak?
- Ezt mindig el szoktam nekik mondani, hogy mi akkor lehetünk sikeresek, mint intézmény, meg persze én is, ha egy olyan csapattal dolgozom együtt, akik ugyanúgy gondolkodnak, mint én. Elfogadják az elképzeléseimet és hajlandóak egy felé húzni, akkor is, ha különbözőek vagyunk. Egyébként a kollégák jó része nagyon régóta velem van, ami egy nagy erősségünk. Mindenkinek megvan ebben az épületben a szerepe és a felelőssége is. Nélkülük én itt semmit nem tudtam volna tenni, együtt értük el a sikereket.
A teljes lapszám letölthető: ITT
