„Az esküvő olyan, mint az autóvezetői vizsga. Átmész rajta, de vezetni csak utána fogsz megtanulni.” (Százkarátos szerelem c. film)
Kívülről úgy tűnhet beköszöntött az uborkaszezon a művelődési házban, a színfalak mögött megtapasztalható hétköznapi valóság erre azonban alaposan rácáfol. A 19 fős gárda számára a nyár egyet jelent azzal, hogy az itt zajló táboroknak zökkenőmentes feltételeket biztosítanak, felkészülnek az őszi programdömpingre, elszámolják a különféle pályázatokat és elvégzik a karbantartási munkálatokat. Mindezek mellett a lakodalmi szezon is hónapokkal ezelőtt elstartolt. Érzékeltük azt is, hogy a párok házasulási kedve hazánkban igencsak megugrott az elmúlt években. Ezt a lelkesedést csak a járvány kapcsán elrendelt korlátozó intézkedések tudták némiképp letörni. Büszkék vagyunk rá, hogy a Faluházat a régió kiemelkedő és közkedvelt esküvői helyszíneként tartják számon, idén összesen 64 pár választott minket a lakodalmakon átlagosan 100 – 150 vendéggel kiegészülve a nagy napon.
Kedves levelet juttatott el hozzánk egy friss házaspár nemrég, melyben az itt megkötött házasságuk élményeit idézték fel. Kovács Áron és Zsófi nagy izgalommal, minden részletre kiterjedő figyelemmel és hosszú előkészítési fázissal készült az esküvőjére. Mindez meg is hozta a gyümölcsét, boldogan tekintenek vissza életük meghatározó eseményére:
„Köszönjük mindenkinek, aki részt vett életünk nagy napjának megszervezésében és megvalósításában, hiszen csodálatos esküvői élményt élhettünk át a Kós Károly Művelődési Házban nemrég. Nehéz dolga van a jegyespárnak, ha Budapesten vagy az agglomerációban keres olyan helyszínt, amely megfizethető, ugyanakkor nagyobb létszámú násznép is elfér. Számunkra az épület és környezetének szépsége mellett az volt fontos, hogy a helyszín ne szabjon kötöttségeket, hanem teret engedjen saját elképzeléseinknek. Nagy örömünkre létrehozhattunk egy kedves kis gyereksarkot és külsős szolgáltatóinkkal dolgozhattunk, ilyen volt a cateringes, a dekoros, a fotós, a videós, a dj. Ez nem mindenhol megengedett. Ezek a pozitívumok kedves és rugalmas ügyintézéssel, kommunikációval párosultak a ház munkatársainak részéről. A sok szervezés után, a lakodalom délutánjára már nem maradt más hátra, mint ellazulni és kiélvezni minden felejthetetlenül felemelő pillanatot. Mivel telített a ház naptára, érdemes előre gondolkozni, feltétlenül mielőbbi foglalást javaslunk. Mi jó szívvel ajánljuk!”
Kovács Noémi az Edutus Egyetem hallgatójaként a budakalászi művelődési házban töltött három hónapos gyakorlati idejét követően, az itt megszerezett tapasztalatokra is építve írta meg jó értékelést kapott szakdolgozatát, melyben az esküvők világát, a régi hagyományokat és a mai trendeket járta körül eképpen:
„Mint sokan, én is kislány korom óta álmodozom a tökéletes esküvőről és családról. Mindig aktív résztvevője voltam az iskolai, baráti, családi rendezvényeknek és esküvőknek. Utóbbiak összehangolt, színes világa, és a sok sürgés-forgás, izgalom nagyon megfogott. Tetszett a változatosság, az, ahogy a szervezők egy kézben képesek összefogni mindent és rengeteg emberrel ismerkedhetnek meg. Számomra ez nem csak egy a szakma, ők két szerelmes életének egyik legfontosabb eseményét kísérik végig, ahol a feladat nem kevesebb, minthogy létrehozzanak egy tökéletes és életre szóló napot az emberek számára.
Bár manapság sok házasság válással végződik, régen ez nem így volt. Akkoriban a lányok úgy gondolták, hogy a jövendőbeli férjük lesz az első és utolsó férfi az életükben, így hát hangot is adtak ennek azzal, hogy menyasszonyi ruhának a fehér színt választották. Ez jelképezte a tisztaságot, a szüzességet. Éjfélkor minden ara átöltözött piros ruhába, ami viszont már az ártatlanság elvesztését szimbolizálta. A hagyomány szerint a lefátyolozott menyasszonyt mindmáig a lányos örömapa kíséri az oltárhoz. Az egyházi szertartások közül elmondhatjuk, hogy Magyarországon legjelentősebbek a római katolikus-, a református-, az evangélikus- és a zsidó ceremóniák.
Úgy tartották, hogy a nagy napon a menyasszonynál kell lennie a családból valami réginek, ami az addigi hajadon életét jelképezte. Emellett valami újat is kellett viselnie, elősegítve ezzel a szerencsés jövőt. A kék szín – a hűség szimbóluma – is megjelent az ara öltözékében, ez legtöbbször a kék harisnyakötője volt. Régen a megszentelt kalács törésére is sor került, melyet aztán a pár közösen osztott szét, ezzel jelképezve, hogy saját boldogságukban osztoznak a résztvevőkkel. Ezt a hagyományt a szocializmus törte meg, akkor terjedt el a torta.
Visszatérve napjainkhoz, a mai trendeken már leginkább a világjárvány hatásai érződnek. Fontossá vált például, hogy a hazai termékeket és szolgáltatókat helyezzük előnybe. Legyen a ruha tervezője és a dekoratőr magyar, az ételek legyenek magyarosak és az italokat is itteni termelőktől szerezzük be. Az utóbbi években az együtt töltött idő és annak emlékei még inkább felértékelődtek. Az emberek megértették, hogy nincs szebb meglepetés ezekben a nehéz időkben, mint egy személyes ajándék. Egy közös kép, kedves üzenet, egy játék, aminek darabjait haza lehet vinni jó választás lehet.
Az esküvőszervezés során a környezettudatosság és a gyökerekhez való visszatérés is egyre inkább megjelenik. A csokrot ma már előszeretettel állítják össze az otthoni kertben található virágokból. Egyre több kreatív hölgy kéri el édesanyjától vagy nagymamájától az akkori ruháját és alakítja át modernebb stílusra. Vannak, akik szerelmük jelképeként fát ültetnek.
Míg korábban csak egy szűk réteg kiváltsága volt az esküvőszervező igénybevétele, addigra mára egyre többen keresik ezt a szolgáltatást. Megszerzett tapasztalataim alapján bizakodva tekintek a jövőbe, s remélem, hogy több járvány, vagy a jelenleg fenyegető gazdasági válság sem tud az elköteleződött szerelmeknek gátat szabni.”
