Faluházi életérzés újratöltve

Faluházi életérzés újratöltve

Uttoné Ochodniczki Vanda a Művelődési Ház közművelődés-szervező munkatársa 2013 óta, a Budakalász Kultúrájáért díj birtokosa. Korábban a település önkormányzatának Sport, Turisztikai és Kulturális Osztályán kamatoztatta szerteágazó képességeit. Hivatásként éli meg a mindennapok során a budakalásziak számára folyamatosan élő, aktív közösségi élet működtetését a Házban. Civil kapcsolatokat ápol, városi- és sportrendezvényeket, családi matinét, kiállításokat szervez és az ő nevéhez fűződnek a terek hangulatos dekorációi, virágkompozíciói is. Őszi tervekről, helyi elkötelezettségről beszélgettünk a forró nyár-esti Mentáskerti koncertdömping egyik szünetében.

Ízig-vérig kreatív embernek ismernek. Vajon már korán felismerted magadban ezt az adottságot? Milyen foglalkozásról ábrándoztál gyerekként?

Igazi tősgyökeres csillaghegyi, értelmiségi nagycsaládba születtem, két húgom van. A virágok és a kert szeretete a kezdetektől része volt az életemnek, így gyerekként leginkább növényekkel akartam foglalkozni. Később elkezdett vonzani a pedagógia is. Többféle szerepben is lehetőségem adódott kipróbálni magam és tapasztalatot gyűjteni. Voltam napközis nevelő, dekoratőr, virágkötő és tervező-szerkesztő. Az biztos, hogy csak kreatív területen tudtam magamat elképzelni.

Mennyire vagy elkötelezett budakalászi?

Felnőtté válásom küszöbén, saját családom alapításakor éreztem, hogy továbbra is közel szeretnék maradni legközelebbi hozzátartozóimhoz. Szüleim családösszetartó ereje következtében megannyi építkezéssel tarkítva kerültünk mindannyian Budakalászra. Azonnal megérintett a hely szelleme, az épített örökség és a vidék egyedülálló természeti adottságai, így első perctől kezdve aktív résztvevőjévé váltam a kalászi események sodrásának. Ide tartozom.

Általában aktív tevékenységek, intenzív szervezés közben lehet látni téged. Telefonálsz, vázlatokat készítesz, kalkulálsz. Szereted a munkádat?

Amikor először léptem a Faluház falai közé, valami azt súgta, jó lenne itt dolgozni! Feladataim azóta is színesek és szerteágazók, végzésük közben előcsalogathatom a bennem szunnyadó kreatív energiáimat. A szervezőirodában még sosem volt két egyforma napunk. Pörgünk, csapongunk, álmodozunk, tervezünk és a végén mindig összeállnak az apró részletek egy kerek egésszé. Úgy érzem a kollégákkal összehangoltan tudunk együttműködni és már fél szavakból, egy-egy szemvillanásból is értjük egymást. A visszajelzésekből ítélve ez lehet a siker titka.

A legtöbb nő számára komoly kihívást jelent a család és a karrier összeegyeztetése. Te ezt hogyan éled meg?

Az összetartozás érzést, a családi tűzhely melegének élményét, mint kitörölhetetlen emléket és értéket otthonról hoztam. Fiaim születésekor új, gyönyörű szakasza kezdődött az életemnek, klasszikus értelemben működő család lettünk. Férjem dolgozni járt, én otthon voltam egészen a gyerekek gimnáziumba kerüléséig. Ez volt az a pillanat, amikor úgy éreztem újra kipróbálhatom magam másfajta szerepben. Azóta is igyekszem az egyensúlyt megteremteni, hol kisebb, hol nagyobb sikerrel. Fiaim már egyetemisták, kevésbé élik meg rosszul, ha hétvégén is bent maradok vagy késő estig dolgozom. Sőt, nem ritkán ők is lelkes résztvevői a programjainknak!

Erre volt is alkalmuk, hiszen egymást érték a komolyzenei, rock és jazzkoncertek a nyáron a Művelődési Házban.

Így van! Nagyon sokat vártunk rá, hogy végre elkezdhessünk újra dolgozni. Nyárra az összes elmaradt tavalyi koncertet, városi rendezvényt megszerveztük és kedvenc eseményemet a Kalászi Vigasságokat is létrehoztuk egy év kihagyással. Jó volt újra látni, hogy kicsik és nagyok egyaránt jönnek, hogy részesei lehessenek a faluházi életérzésnek!

Hogyan készültök az őszi szezonra?

Nagy izgalommal és némi fenntartással készülünk, hisz mindannyian nehezen éltük meg azt, hogy a zárás idején az egyébként pezsgő Faluház folyosói kongtak az ürességtől. Mi teljes erőbedobással dolgozunk és készülünk a programokra. Szervezzük a sportrendezvényeket, a lélekbúvár előadásokat, kiállításokat, családi matinékat és mindent, amitől a Faluház az, ami!

Sz.Sz.

Az interjú a Budakalászi Hírmondó következő lapszámában olvasható.