A mögöttünk hagyott, embert próbáló esztendők alatt megtanulhattuk mit jelent a részleges és teljes zárás-nyitás, a létszámkorlátozás, a tevékenységi körök betiltása, engedélyezése. Beletanulhattunk a szociális munka rejtelmeibe, a mentálhigiénés feladatokba, a lelki segélyszolgálat praktikáiba. Minden, közművelődésben tevékenyen résztvevő szereplő bizonyosságot nyert, hogy a nehéz helyzetekben hatványozottan szükség van hivatásunkra, szükség van a nyitott közművelődési intézményekre és színterekre, s arra is fény derült, hogy számos, szorosan nem a tevékenységi körünkbe tartozó egyéb feladatot is megnyugtató módon el tudunk látni. Amikor már azt gondoltuk, hogy itt a vége, újra normál kerékvágásban építhetjük közösségeinket, megérkezett a háború okozta kaotikus gazdasági helyzet, a rezsikálvária. A kihívásokra adott válaszok sokfélék, sajnos számos helyen a kulturális intézmények bezárása mellett döntöttek. Már az előző években, a járványhelyzet alatt közösségek bomlottak fel, foszlottak semmivé. A mostani zárásmizéria újabb gyomros a közművelődési szakmának. Évek alatt, kitartó munkával épített közösségek, az intézmény részére megnyert látogatók néhány hónap alatt tűnhetnek el. Az újjáépítés, az építkezés hosszú esztendők munkája, az erózió pillantok műve. Vannak kitartó intézmények
és ebben partner fenntartók, akik folytatják a közművelődési tevékenységüket, a közösségeik építését és mentorálását, sőt jelentős munkát végeznek szociális területen, mint helyszín, mint szervező és segítő egység egészen addig, hogy akár melegedő helyszínként is funkcionálhatnak a téli zord időkben. „Melegedő hely”, még leírni is szomorú, de sajnos ebben az esetben az igazság
megmutatja rút arcát. A közművelődés, a közművelődési intézmények és azok munkatársainak feladatai megszaporodnak, az élet viharaira reagálva alkalmazkodnak és változnak, komoly támaszként a helyi önkormányzatok számára. A társadalmi felelősségvállalás esetükben a mindennapok része. Úgy érezhetjük magunkat, mint a délszláv háborúban az operaház művésze, aki
két éven keresztül minden áldott nap a süvítő golyók és robbanások közepette szmokingban leült a bombakráter mellé s csak zenélt, ezzel éltetve a remény lángját a lakosságban. Itt tartunk 2022-ben, itt tart a közművelődés és minden is…
Benkó Attila igazgató
Kós Károly Művelődési Ház, Budakalász
Az írás megjelent a Pilis-Dunakanyar Hírmondó 2022. decemberi számában.
