Portrésorozatunkban mai beszélgetőtársunk a Kós Károly Művelődési Ház intézményvezető-helyetteseként koncerteket szervez, pályázatokat ír, előadókkal tárgyal. Sokoldalú, kreatív szakember, aki szerteágazó képességeit 2013 óta kamatoztatja a budakalásziak minél változatosabb szabadidős kikapcsolódásáért. Nem más ő, mint Felföldi Barnabás közművelődés-szervező munkatárs, a Faluház egyik motorja. Sokféle területen működött már, volt rajztanár, egyetemi előadó, etnográfus, kulturális antropológus. Hivatásról és motivációról beszélgettünk az adventi fényben fürdőző Ház kávézójában.
Mit jelent neked a Faluház? Hogyan jellemeznéd néhány szóval?
A művelődési ház Budakalász kulturális és közösségi, közéleti „ütőere”, sokunk életében meghatározó.
Melyek a legkedvesebb eseményeid?
Örömmel töltenek el azok a rendezvények, amiknek a kitalálásában és életre keltésében vezető szerepet játszottam, ilyen a Hrabal és Rejtő Jenő-est, a Star Wars-nap, a Kubai, Ír és Francia Nap. De nagyon fontosak számomra az évről évre ismétlődő rendezvények is: a Kalászi Vigasságok, a Kutatók Éjszakája, a Föld Napja és a Pilisi Kóstoló is. Szerkesztőként és szervezőként sok emlékezetes pillanat fűződik az irodalmi, színházi, zenei, világjáró és filmes sorozatainkhoz és egyes kiállításokhoz is. Ezekhez sok ötletet és ösztönzést kapok a munkatársaimtól, nem beszélve a közös munkáról. A közönségtől is érkeznek ötletek, kérések, ami különösen jól esik nekünk, mert a bizalomról árulkodik!
Mire vagy büszke a munkáddal kapcsolatban?
Talán leginkább az I. világháborús és az 1956-os forradalom emlékévekhez kapcsolódó rendezvénysorozatokat említeném. Méghozzá azért, mert mindkét esetben sokrétűen közelítettük meg a témát, sok programot szerveztünk: voltak kiállítások, koncertek, előadások, beszélgetések, múzeumpedagógiai foglalkozások, közösségi megemlékezések. És azért is emlékezetes ez a két emlékév, mert a teljes folyamatban aktív szerepet vállalhattam: az ötleteléstől a tervezésen át a pályázatok megírásán, a rendezvények kommunikációján és lebonyolításán keresztül a pályázati elszámolásig. Sok-sok munkával járt, de megérte!
A másik, amire büszke vagyok, hogy a hobbim, a tájékozódási futás is jelen van a budakalászi sportrendezvényeken: a Tófutásokon és a Kevély túrán. Az ötlet és ösztönzés Dömötör Katalintól a Szentistvántelepi Általános Iskola tanárától érkezett, aki Bacsó Piroskát és engem ismert budakalászi tájfutóként, és azóta rendezünk kísérőprogramként tájékozódási játékokat a nagyobb sportrendezvényeken. Azóta a Kalász Sulinak is segítettem, hogy – a Magyar Tájékozódási Futó Szövetséggel együttműködve – ismerkedhessenek a diákok a tájékozódási sportok alapjaival.
Van, aki szinte itt nőtt fel és van, aki most ismerkedik a Faluházzal. Milyen visszajelzésekkel találkozol a programokon?
Vendégeink sokszor elmondják, hogy szeretnek betérni hozzánk, a művelődési házban működő alkotóközösségek tagjai és a rendezvényeink közönsége éppúgy, mint a könyvtárlátogatók vagy a nyári táborozók, mert otthonosan érzik itt magukat. Fellépő művészeink, előadóink is hálával gondolnak Budakalászra, szívesen térnek vissza hozzánk, mert itt szakértelemmel, nyitottsággal, odafigyeléssel és szeretettel találkoznak. Ez mindannyiunk érdeme, és évek alatt, közösen értük el a munkatársakkal. A mindenkori városvezetés pedig támogatta, támogatja a munkánkat, hagynak minket kibontakozni, odafigyelnek ránk, ugyanakkor nem vagyunk gúzsba kötve. A művelődési ház épületét mindig megcsodálják a betérők, ami a tervező Turi Attila és az akkori adakozók, városvezetők érdeme. Nagyon jó adottságaink vannak kültéren is: a legtöbb művelődési intézménynek nincs ehhez fogható kertje, udvara, parkolói! Fellépőink nagyra értékelik a budakalászi közönséget is, mert az itteni emberek lelkesek, nyitottak és műveltek – ez szintén nagyon fontos!
szsz
