A lemenő nap utolsó sugarainál, kellemes nyáresti időjárás mellett gyülekeztek a résztvevők a Faluház Természetjáró Körének éjszakai túrájára június 24-én. Gerstenkorn András geológus, a program vezetője Szent Iván éjjelére tűzte ki az eseményt. A kirándulók között rendszeres résztvevőket és új arcokat is felfedezhettünk. A gyerekektől a szépkorúakig több korcsoport is képviseltette magát.
Este kilenckor, lámpáinkat bekapcsolva indultunk a Kevély irányába, majd éjfél körül értünk vissza a kiindulópontra. A körülbelül háromórás gyaloglástól kellemesen elfáradtunk, de András gondoskodott róla, hogy a nehezebb szakaszok után mindig legyen egy kis szusszanó, miközben némi földtani ismereteket is magunkba szívhattunk.
Rögtön a túra elején egy meredek kaptatón gyalogoltunk fölfelé, Üröm-Sadove irányába az – aki ezt bírja, azzal később nagy baj nem lehet- felkiáltással. Természetesen mindenkit bevártunk. Az ezt követő pihenő során Pomáz, Szentendre és Vác irányában megcsodálhattuk a csillagos ég alatt fekete kontúrjaikkal kivehető távolabbi hegyeket. A csapat kisvártatva elérte a budakalászi mészkőbánya felső peremét, ahol megtudhattuk, hogy a rómaiak által is bányászott, kiváló minőségű mészkőből épült többek között a Halászbástya és a Parlament nagy része is. Szűk ösvényeken tekeregtünk a Monalovacra, ami kisebb-nagyobb bányagödreivel, fenyveseivel nagyon hangulatos területe a Kevély észak-keleti aljának. Az itt található homokkő teljesen más korban és módon (sekélytengeri környezetben) képződött, mint az édesvízi (hőforrás eredetű) mészkő, amit a bánya mellett láthattunk, pedig egy kilométer sincs közöttük.
Onnan a Sadove sarkáig ereszkedtünk le, majd hosszasan emelkedő utakon jutottunk el a Szabó József barlang bejáratáig. Ez a kevéssé ismert, de izgalmas barlang mind méreteivel, mind elhelyezkedésével és formáival is elbűvöli a túrázókat. Vezetőnk újabb előadása a Kevélyek barlangjainak kialakulásával ismertetett meg minket. Rövid pihenő után visszaindultunk, hogy egy másik útvonalon jussunk le a hegyről. Jólesett lefelé menni, de lámpáinkkal mindig a lábunk elé világítottunk, mert a lejtmenet mindig balesetveszélyesebb, mint fölfelé, különösen éjszaka. Szerencsére nem történt sérülés, és a Holló-völgy felé közeledve már sík vidéken baktattunk, bokrosokon és legelőkön keresztül, végül pedig megláttuk Budakalász fényeit is.
Kár lett volna kihagyni ezt az éjszakai „kalandot”, mert jól éreztük magunkat, nagyszerű volt a társaság és kellemesen el is fáradtunk! Köszönjük András, legközelebb is veled tartunk!
Felföldi Barnabás
